Chapter 14. - What do you feel?

Kedves olvasók!

Gondolom - vagyis inkább remélem - izgatottak voltatok a folytatás miatt, hiszen magamnak is adtam sok-sok munkát a felvetett kérdésekkel. Mint mindig, most is lélegzetvisszafojtva fogadtam a támogatásotokat. Voltak rossz napjaim a héten, de Ti mindig mosolyra fakasztottatok, s bár mostanában sokszor érzem magam egyedül, mindig megnyugtat a tudat, miszerint vagytok nekem. Tényleg nem tudom elmondani, mennyit jelent minden egyes perc, amit drága időtökből rám és erre a történetre áldoztok! Szívből köszönöm nektek, mert nélkületek már rég feladtam volna az írást. Köszönöm! Csütörtökön kaptam egy jó hírt, ugyanis nem titok már, hogy sikerült felvételt nyernem abba a gimnáziumba, ahová három éve vágyom, így természetesen nagy az öröm most. Fogalmam sincs, miért osztom meg ezt veletek és érdekel-e titeket egyáltalán, de nekem jó érzés, és tegnap minden egyes szembe érkező ismerősömnek elújságoltam. Ennek örömére próbáltam kicsit másabb, érdekesebb fejezetet hozni. Páran felhívták a figyelmem arra, hogy nem sokat tudunk a One Direction többi tagjáról és nem is szerepeltek sokat. Régóta tervezgettem, hogy egy másik bandatag szemszögéből lesz fejezet, nos ez most félig-meddig megvalósult, hiszen a fejezet második felét Niall szemszögéből olvashatjátok. Lehet, hogy korántsem sikerült olyan titokzatosra, mint amilyenre terveztem, sőt, ez biztos. Nem említettem egyszer sem a fiú nevét, akivel Niall társalog, mégis úgy érzem, belém láttok annyira, hogy kitaláljátok. Azért próbáltam utalgatásokat tenni, de egyúttal félre is vezetni titeket, nem tudom, mennyire sikerült. Én biztosan kitalálnám ki az, de lehet csak azért, mert én írtam. Nem akarom sokáig jártatni a számat, így annyit mondanék csak, hogy köszönöm nektek és a véleményeknek továbbra is örülök! Szeretlek titeket!

Love, Diana

Count On Me

Jade Bennet

Nem tagadom, pár percig sokkos állapotban voltam. Először el sem tudtam hinni, hogy megcsókolt, aztán meg azt nem, hogy visszarántottam. Talán ezért is próbáltam minél hamarabb kiszabadulni a próbáról és telefonom nyomkodásával terelni a rám szegezett tekintetét, de nem ment.
Miután hazaértem, szinte hangsebességgel tárcsáztam Angel számát, aki szívesen jött át. Bár még mindig nem mondtam meg neki, mi történt, csak ülünk az ágyon, egymással szembe. Tipikusan a kínos csend pillanat ez, mikor annyi mindent akarsz mondani, de nem tudod, hol kezd.
- Szóval. – hangom eleinte szokatlanul szól a nagy csendben. Angel kék szemei arcomat pásztázzák, s minden egyes pislantással kiáltják, hogy bökjem már ki, amit akarok. – Megcsókolt valaki. – ilyen-olyan alternatívák vannak a fejemben erre a beszélgetésre. Ez az egyik rossz szokásom: mindig előre elgondolom, mi fog történni és persze sosem úgy van. Azonban az, hogy megemlítsem a nevét, egyikben sem szerepelt. Úgy gondolom, ez a kettőnk titka kell, hogy maradjon, hiszen senki, semmit sem lát bele kettőnk barátságába. A baráti körünk biztosan nem.
- De hát ez jó! Mégis akkor miért vagy lelombozva? Ki volt az? – Angel-ből csak úgy záporoznak a kérdések és az utóbbi időben szokásává vált, hogy mikor beszélgetünk és kérdez, minden egyes mondat végén rácsap az én térdemre. Kényelmetlenül nézek rá, próbálom tudatni vele, hogy hagyja abba, de sosem megy.
- Azért vagyok lelombozva, mert nem tudom, mit kéne most tennem. Egyszerűen fogalmam sincs, mi zajlik a fiúban, aki ezt tette. Hiszen azt sem tudom, mi van bennem! – nemtörődöm stílusban húzom fel vállaimat, pedig nagyon is érdekel.

Mikor azt hiszem, végre tisztáztam a bennem keringő érzések tömkelegét, rá kell jönnöm, hogy közel sem ilyen könnyű ez. Hiába zársz le egyetlen időszakot, vele sok-sok érzést, jönnek újabbak és ismét összezavarodsz. Ha nem kerülsz ki a zavarból és nem teszel annak érdekében, hogy rájöjj, mi zajlik benned, a végén olyan érzésed lesz, mintha egyedül állnál egy szakadék szélén. Ez az, amit még egyszer biztosan nem szeretnék átélni.

- Mit érzel, Jadey? Nem egyszavas választ kérek. Mit gondolsz a fiúról? Mit vált ki belőled? – egyre jobb és jobb kérdéseket kapok, bombázva ezzel az agyamat. Megpróbálom összegyűjteni gondolataimat és értelmesen válaszolni, de valljuk be, nem könnyű.
- Ez nehéz. – látványosan nagy levegőt veszek. – Tudod, Ő tipikusan az a fiú, akit az egyik legközelebbi barátomnak mondanék. Mindent elmondhatok neki, velem és mellettem van és ez jó érzés. Ha baj van, számíthatok rá. Mindig megnevettet és vele tényleg biztonságban érzem magam. Nincs az a gyötrő gondolat, hogy nekem voltak gondjaim, hiszen szerencsésnek érzem magam vele. – rosszabb esetben a szavak csak úgy áramolnának belőlem, de most pont elég volt ennyi. Ezzel minden olyan érzést elmondtam, ami jobbá teszi a napjaimat, a vele töltött órákat. Teljesen függetlennek érzem magam vele, mintha nem lenne határ, és bármire képes lennék. Tény, hogy sokszor összezavar és mikor nincsenek gondjaim idebent, Ő kreál párat, de ezt szeretem benne. Tényleg jó barát.

Mintha belekerültem volna egy ördögi körbe. Újra s újra. Mikor rendeződik az életem és stabilak az érzéseim, szinte hurrikánná csap át a bennem zajló kis vihar. Tanácstalan vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy nem Angel fogja azt mondani, menjek a fiú után és beszéljek vele. Ő nem olyan, távol áll ez tőle. Mégis, visszafojtott némasága, kémlelő kék tekintete megijeszt.

- Jade, nem akarom ezt mondani, de... – kihangsúlyozza a mondatvégi ’de’-t, amitől végigfut a hideg a hátamon. Sosem várhattam, mi következik vele beszélgetve, viszont pont ezt szeretem nagyon benne. Kiszámíthatatlan, de mindig átlát a dolgokon. Annyi biztos, hogy jelenleg akár a szomszédom is jobban ki tudna igazodni az érzéseimen, mint én. Pedig Ő nem kedvel engem. – Szerintem neked tetszik a fiú. Féltelek a Christopher-es eset után, de ha rendes a srác, beszélj vele. Megér ez annyit! – éppen pár perccel ezelőtt futott át rajtam, hogy biztosan Ő nem fogja mondani, hogy beszéljek vele. Erre legnagyobb meglepetésemre ezt a tanácsot kapom tőle. Lehet, hogy meg kéne fogadnom?
- Egyébként, hogy van Zayn?

Niall Horan

Foglalt a One Direction rosszfiúja!

Jade Bennet

Hónapokkal ezelőtt még rajongók milliói voltak mérgesek Zayn Malik-ra, akit csak januárban tizennégy lánnyal láttak együtt. A sok-sok lány volt, hogy visszatért az énekeshez és csak sejtéseink vannak, vajon mit tartogatott az éjszaka a lányok és Zayn számára. Nos, úgy tűnik, a híres énekes azóta botránymentes, sőt!

A One Direction közelgő turnéja nagy port von maga után. A Take Me Home-ra keresztelt show átszeli majd az egész világot, több mint száz koncerttel. Bevalljuk, minket is meglepett, mikor a banda tagja szokásos próbájára, az O2 arénába érkezve egy lány kísértetében verekedte át magát a tömegen. Malik a hírek szerint az elmúlt hónapokban közel került a One Direction egyik háttértáncosához, Jade Bennet-hez, akivel többször látták már együtt. Nem volt ez másképp ma délután sem, ugyanis a stadion hátsó bejáratának ajtaján Zayn és a táncos Jade kézen fogva lépett be, elhagyva a kamerák kereszttűzét.
Bár közleményt még sem az érintett, sem a világhírű ötök menedzsere nem adott ki, nyilvánvaló, hogy Zayn Malik többé nem erősíti a szinglik táborát – ahogyan a táncos Jade sem.

Hihetetlen, hogy ma délután lett nyilvános ez az egész kapcsolatnak nevezett valami, de máris mekkora port kavart. Ha felnézek Twitterre, ha elolvasom a hírportálok cikkeit, mindenhol ezt látom. Szerencsésnek tartom magam, hisz nem tartozom az érintett felek közé. Mégis nehezebb lenne elviselni az állandó telefoncsörgést és interjúkra való felkérést, ha engem érintene a dolog.

Kevés olyan alkalom akad, mikor közösen beszélgetünk. Nem öten, hanem mondjuk ketten-ketten öntjük ki a lelkünket. Most ez a helyzet. Nem tudom, mi oka volt társamnak, hogy egész délutánt behálózó beszélgetést folytasson velem, de a lényegre továbbra sem sikerült még kitérnünk.
Idegesen pillantok a falon lévő órára. Nagymutatója kereken a hetesen áll. Lassan kapok korgó gyomromhoz, közben hallgatva a szentbeszédet. Csak beszél, beszél és beszél, pedig nem jellemző rá. Sőt, csendes. Sosem avat be minket a nőügyeibe, sosem beszél lányokról. Most sem mondott még egyetlen erre utaló szót sem, de érzem, a gyomrom korgásán kívül, hogy lány van a dologban.

- Milyen lánnyal jöttél össze már megint? – kérdésem látszólag meglepetten érinti. Magamat is. Az a megint nem kellett volna oda. Bár tény, hogy voltak, s a mai napig vannak ilyen ügyei, sosem beszél erről és ezért nem is érzek jogot arra, hogy megítéljem.
- Niall, ez most más. Megcsókoltam valakit. – nem értem szavai súlyosságát.
- Legalább húsz lánnyal csókolóztál már, még ha tagadod is. Miért olyan nagy szám ez? – értetlenül meresztem szemeimet rá. Látszólag feszült és maga sem érti, mi folyik most körülötte. Nyugtalannak, elveszettnek látom.
- Mindenki azt hiszi, hogy én vagyok a rosszfiú, a sejtelmes, akinek volt egy csajozós botránya és ezért már nincsenek érzései. Szerinted miért vagyok csendes? Pontosan ezért. Nem akarom, hogy a fél világ rajtam csámcsogjon. Pláne, ha magam sem tudom, mi van. – „elkéstél!”, kiabálja agyam mondata felére válaszul.

Igazából senki sincs tisztában azzal és sosem volt, mi történik vele. Csendes volt és megtartotta magának gondolatait, mégis mindannyian tudtuk, hogy egészséges fiú, tehát szívesen beszélget lányokkal – és nem csak beszélget. Ezért is hihetetlen, miért nem szól ilyenekről. A barátja vagyok, meghallgatom.

- Látom, hogy elveszett vagy. – némiképp csökken éhségem, így tovább beszélek. Ha elterelem a gondolataimat a kaja utáni vágyaimról és koncentrálok társam problémájára, elmúlik az éhség. Vagy nem, de enni biztosan fogok, ha innen sikerült elszabadulnom.
- Nem tudom, mi ez az egész. Tiszta zavaros most minden, ide-oda kapkodom a fejem. Úgy érzem, elveszett vagyok és rossz döntést hoztam.
- Mit érzel? Gondolom, hosszabb ideje ismered a lányt. – hiába próbálták feltűntetni ilyen-olyannak, Ő sosem tartozott azok táborába, akik egyetlen nap alatt komolyan vesznek egy lányt. Hiába, látom az arcán, a szeme állásán, hogy bárki is ez a lány, sokat jelent neki. Egy időben nekünk is folyton róla beszélt, aztán elhagyta ezt a szokását.

- Nem tudom. Annyira örülök, hogy az életem része, hiszen vele bármit megoszthatok, tudom, meghallgat. Támaszkodhatok rá, segít és bár látom és tudom, Ő gyengébb és jobban kell neki a segítség, önzetlenül, sőt, már szükségletnek érzem, hogy megvédjem Őt. Niall, fogalmam sincs, mi lenne velem, ha bármi baj érné. Túl fontos lett nekem ebben a pár hónapban. Bár mostanában kicsit eltávolodtunk és nekem is voltak más dolgaim, sosem felejtem Őt el. Nem akarok versengeni senkivel sem érte. Nem mondom, hogy szerelmes vagyok belé, de szeretem. És szinte valami súgja, hogy ha továbbra is mellette maradok, a következő lépcsőtől nincs visszaút és bele fogok esni.

Csend van. Csendben dolgozom fel hallott szavait. Még ha nem ismerném, ebből akkor is tudnám, hogy fontos neki a lány. S bár nem említi egyszer sem a nevét, sejtem, ki lehet az. Hiszen kedves alakja nem csak Őt babonázta meg. Tényleg lehet hozzá fordulni, ha baj van és nagyon aranyos lány. Viszont fél, s ezt Ő maga is megmondta. De ahogy az első vele töltött percekben is mondtam: senki sem repülhet addig, amíg nem hagyja magát zuhanni.

Nem érdekel, hogy az idézet egy Justin Bieber dalból van. Igaz. Pontosan igaz a két jómadár jelenlegi álláspontjára. Hirtelen eszembe jut a palacsintázás, az eljátszott cicaharc Harry és Zayn között és akaratlanul is mosolyra húzódik a szám. Ez a srác szerelmes.

- Figyelj, ha az segít, beszélj vele. Látom, hogy fontos neked, ne hagyd veszni! Megéri érte küzdeni, hidd el! És most, hogy van ez az egész őrület, mindenki Őt akarja, neki pedig szüksége van valaki, aki megérti. Te vagy az. – őszintén próbálok segíteni, hiszen az előbb hallott monológja alapján fontos neki a lány.

Tényleg ne hagyja veszni, mert meg fogja bánni. Én is hagytam elveszni egy lányt, aki fontos volt és megbántam. Ne már, hogy Ő is hasonlóan járjon és egyik reggel felébredjen és rájöjjön, milyen gáz, hogy még mindig szereti a csajt. Fogalmam sincs, miért gondolok ilyeneket, de nem akarom, hogy rossz legyen neki. Szinte testvérek vagyunk, segítünk egymásnak. Az egész banda ezen a testvériségen alapul, de mi ketten közel állunk egymáshoz, hisz annak idején pontosan Ő adott nekem tanácsokat.

És így, hogy sejtem, ki az a lány, talán jobb a helyzet. Tudom, hogy jól bánna vele, s sosem bántaná meg, de azt is, hogy a lánynak is szüksége van valakire, akire támaszkodhat. Remélem, hogy nem csak a nőcsábász imidzset látja és felül tud ezen emelkedni. Hisz ha megismeri, rájön, jóval több van benne.

- Mit tegyek? – ha ennél reménytelenebbül tud nézni valaki, esküszöm, adok neki egy díjat. Teljesen elveszett.
- Szerintem menj el hozzá holnap reggel és beszéljetek. Biztos, hogy Ő is érez valamit, hiszen jóba vagytok és látom, hogy néztek egymásra. A közös palacsintázáskor is látszott, hogy folyton Őt nézted, Ő pedig még ha csak néha-néha is, de téged kémlelt. Futás a csajért! – bíztatóan veregetem meg barátom vállát, majd az ajtó felé veszem az irányt. Korog a gyomrom, kiabál egy kevéske ételért.

Mielőtt azonban a szobát szegélyező küszöbön átlépnék, lassan fordulok vissza.
- Apropó, hogy van Jade?
Szeme csillanásából pontosan azt szűrőm le, amit eddig is sejtettem: szereti őt.