Chapter 09. - Harry

Kedves olvasók!

Több, mint egy hét telt el a legutóbbi fejezet óta. Nem tudom, hogy bírtátok, én nehezen. Szerencsére nem voltak nehéz napjaim, de időm így sem sok volt írni. Ennek ellenére egy délután mindenen megszüntettem és azért is befejeztem ezt a fejezetet. Nem vagyok túlzottan megelégedve vele, de az események pörögnek, s ennek kifejezetten örülök. Néhány helyen múlt időt használtam, pontosan azért, mert az múlt időben volt, akkor történt. Csak gondoltam szólók, mielőtt valaki megemlíti. Igyekeztem vele, és visszaváltottam Jade szemszögére. Nem hiszem, hogy az elkövetkezendő fejezetekben lesz szemszögváltás, majd esetleg később. A csatolt dal talán nem is tartozik annyira ide, de ezt hallgattam közben és ez segített, ezért kötelességemnek éreztem, hogy csatoljam. Szeretném megköszönni a támogatásotokat, komolyan, olyan hozzászólásokat olvastam, amiken szó szerint sírtam - talán nem kellett volna közben szakítós, szomorú dalokat hallgatnom, de szerintem ezek nélkül is pityeregtem volna. Hihetetlen. Túl vagyunk a hatvan feliratkozón és én csak remélni tudom, hogy tetszik nektek, amit csinálok és örömmel olvastok. Ha néha nem is tiszta minden esemény, törekszem arra, hogy a megválaszolatlan kérdésekre választ adjak. De ha esetleg valamire kíváncsiak vagytok, vagy választ szeretnétek kapni rá, azt megírhatjátok itt is nekem. Nektek milyen hetetek volt és milyen lesz? Én két témazárót is írok hétfőn, ami konkrétan az utolsó tanítási nap lesz nálunk, ezért huszonöt tételt kell ma megtanulnom, holnap pedig öt kemény kémia anyagot. Az vígasztal, hogy hamarosan tavaszi szünet, és ha ezeken túljutok, talán a Spring Breakers-be is belekukkantok. Apropó, ti láttátok már? Ha igen, nektek tetszett?

Love, Diana

That Should Be Me

Jade Bennet

Kétes érzések keringenek bennem, mikor mindössze annyit látok, hogy Zayn arca egyre, s egyre közelebb kerül. Az egyik felem azt suttogja, ne tegyek semmit, a másik pedig masszívan figyelmeztet, hogy húzzam el a fejem. Ennek ellenére lefagyva ülök és várok egy csodára – amely meg is érkezik, Harry hangjában.

- Menjünk el fagyizni! – rettentő gyorsan fordítom el arcomat, és kapom el a tekintetem. Utólag örülök, hogy ez így alakult, bár Harry ötletét felettébb érdekesnek tartom. Fagyizni, télen? Miért érzem úgy, hogy ebben több is van?

A próbák után izgatottan siettem ide, még átöltözni sem öltöztem át. Kicsit meglepődtem, mikor Zayn látványosan végigmért, de legyintve hessegettem el a témát. Miután Harry is ugyanígy feltérképezett, valamit kezdtem sejteni. Magam sem tudom mit, de az érzés most is bennem van. Ahogy haladt előre és előre a beszélgetés, úgy lettem egyre bizonytalanabb. Mert Harry folyton engem bámult, és mint akinek idegrángása van, úgy kacsintgatott rám. Eközben Zayn fogta meg a kezem, s Liam kérdése után elvesztettem a fejem. Ahogy Zayn is gondolom, mert biztos, hogy nem voltak komoly szándékai.

Próbálom kiverni a fejemből ezt a „Én el foglak kapni, ha zuhansz” mondatát. Mint egy kis bogár, úgy ül a fejemben, és amint elfelejtem, visszajön. Szinte kitúr minden más gondolatot.

- Nem mehetnénk inkább palacsintázni? – nem sokat tudok a bandáról, de az ismert és köztudott, Niall mennyire imádja a hasát. Persze, ezzel nincs semmi gond, hisz én is imádok enni. Bár nekem a müzli a minden.

Sokan kinevetnek, mennyire furcsák az evési szokásaim, de az évek során annyira hozzám nőtt ez a müzli és tej párosítás, hogy ha ütnének sem tudnám elengedni.

Niall ötletét jobbnak találom. Fázom, kint is hideg van, inkább esne jól most egy meleg palacsinta, mint egy fagylaltkehely.
Mindenki a társaságban beleegyezik az ötletbe, s hamar összeszedve magunkat indulunk az ajtó felé. Louis mellett Eleanor sétál. Louis szerintem kedves srác, bár ezt a galamb-simogatását nem igazán értem, de szerintem ez így pont jó. És régen legjobb barátnők voltunk. Eleanor eddig is szimpatikus volt, bár nem tudtam róla sok mindent, de a mostani helyzet megalapozta a gondolataimat.
Liam és Niall egymást heccelve, lökdösve futnak az ajtó felé. Niall a haspók, aki a Fall című dalából idézett sora után bebizonyította, mennyire hatalmas szíve van. Akkor megölelgettem volna, de nagyon.
Természetesen Harry és Zayn sem maradhat ki a sorból, akik szintén lökdösik egymást, csak épp mellettem. Az elejétől kezdve verseny szagát érzem ennek a dolognak. Nem tudom, rajtam veszekednek-e vagy folyton ezt teszik. Mivel abszolút nem ismerem a társaság nagy részét, főleg nem Harry-t, az előbbire hagyatkozom.

Kiérve a hideg folyosóra összehúzom magam. A többiek elindulnak, Niall és Liam már valahol a hosszú folyosó végén ugrándoznak, és Zayn is elindulna, de megállítom.

- Átöltözhetek? – karon ragadva húzom félre. – Hideg van kint. – még jobban összehúzom magam. Rettentően fázom, amúgy sem vagyok egy hideg tűrő, de most különösképpen rosszul érzem magam.

Zayn láthatólag zavarban van a bent történtek miatt. Próbálom lazára venni a figurát, és játékosan belebokszolok a felkarjába. Épp csak annyira, hogy tényleg viccnek vegye.

- Na, ne legyél már ilyen. – célozgatok merev testtartására és pírben úszó arcára. – Sietek, kérlek várj meg!

Szinte ellibbenve tűnök el előle, majd futok az öltözők felé. Szélsebesen kapom le magamról a nadrágot és az egyszerű, szürke felsőt. Egy szál alsóneműben kezdem keresni ruháimat, amiket fekete sporttáskámban meg is találok. Miután felöltözöm, a szekrényembe zárom a cuccaimat és már indulok is. Nyugodtan hagyom ott minden edző öltözékemet, kezdve a cipőmtől az összes ruhámig.
Ahogy a másodpercek telnek, úgy futok gyorsabban. Miután majdnem elesek, kicsit lassítok a tempón és már sétálva érek Zayn mellé.
- Mehetünk! – mondom mosolyogva.
Zayn kósza kis mosollyal nyújtja felém karját, jelezve, karoljak bele. Most én pirulok el és nevetve karolom át végtagját.
Zayn sok mindent megváltoztatott bennem. Pár hét telt el, amióta jobban megismertük egymást, de már most érzem, fontos ember az életemben. Eltekintek a kis elmezavarától, és attól, hogy majdnem meg akart csókolni és tökéletes lesz minden.

Már magamat is untatom egy személlyel. Igen, Chris-szel. Mostanában nem beszélek róla senkinek sem, ami miatt azt hiszik, túlléptem rajta teljesen, de nem. Olyan fele-fele most a helyzet. Nem érzem azt az önmarcangoló kis szikrát, ami miatt mindig rá gondoltam. Kezd elhalványulni az arca előttem, s nem hiányoznak a vele töltött idők. Ha nem lépek túl a múlton, sosem lesz jövőm.

London legkisebb utcáin megyünk végig. A bandatagok fején kapucni van, Eleanor pedig szemüveget visel. Én vagyok az egyetlen, aki nem takargatja magát. Útközben beszélgetek Eleanorral és Liammel is. De legfőképp Harry az, aki folyton a közelemben van, bár sosem szól egy szót sem.

- Mi van veletek Zayn-nel? – miután hosszú ideig sétálunk egymást mellett, Ő töri meg a csendet. Meglep, hogy ezt kérdezi, mert azt hittem, pont Ő az, akit ez hidegen hagy. Ahogy említi a fiú nevét, automatikusan ránézek és nyugtázom magamban, hogy Ő is ép engem néz. Visszafordítom a fejem a göndör srác felé.
- Semmi érdekes. Barátok vagyunk. – tagadnivalóm nincs, hisz tényleg ez az igazság. Mindössze barátok, ennyi.
- Akkor eljönnél velem valahova ma este? Vagy tudod mit? Gyere el a születésnapi bulimra. Nagyfiú lettem, így illik ezt megünnepelni. – nem is gondolom, hogy ma van a születésnapja, pedig ahogy előveszem az információkat, amiket tudok a One Direction-ről, beugrik, hogy tényleg ma született.

Hezitálva gondolom végig ajánlatát. Ismét kétes érzések vannak bennem. A fene egye ezeket a női megérzéseket! Ha elmegyek, lehet, hogy ezt egy randinak veszi, pedig nem szeretnék tőle semmit. Ha nem megyek el, lehet megsértődik.
Végül aztán elhatározom, mit veszíthetek, el fogok menni abba a buliba. De Angel-t feltétlenül magammal rángatom, legalább végre kicsi időt tölthet a bandával és legfőképp Zayn-nel, akiről tudom, hogy nem közömbös neki. Tagadja, de látom, hogy kedveli Őt.

- Oké. – válaszom hallatán nagy mosoly ül a göndör fiú arcára. – De hozhatom az egyik barátnőmet?
- Természetesen. – hirtelen áll meg az utca közepén és húz közel magához. Bármennyire is szeretném, nem tudom viszonozni ölelését. Meglep, megijeszt és nekem ez túl gyors.

Úticélunkig, amely körülbelül tíz percre van már csak, egyfolytában beszélgetünk. Igazán kis semmiségeken, de mégis jólesik, hogy valaki érdeklődik irántam. Hogy őszinte legyek, kellemeset csalódtam ezekben a fiúkban. Egyáltalán nem nagyképűek, és korántsem olyanok, mint amilyennek a média beállítja őket. Öt egyszerű, hétköznapi srác, egy kis extrával.

Egy kis étterembe tévedünk be, ahol Niall ölelést ad a pultosnak. Kiderül, törzsvendégek itt. Megkapjuk a legjobb, hét személyes asztalt. Az ülésből megint káosz lesz, de végül elrendezzük a dolgokat. A négyszögletű asztal minden oldalára két szék fért, és az ülésrend így nézett ki: Niall ült Liam mellett, s továbbra is ugratták egymást, Eleanor és Louis szerelmesen bújtak össze. Mielőtt Zayn leülne mellém, Harry erőszakosan löki félre. Értetlenül meredek rá, majd a Bradford-i fiúra, aki mérgesen ül le az egyik szabad helyre.

A pincérnő kedvesen fogad minket, s miután már csak én maradtam a rendelésben, felém fordul. A fiúk felajánlják, hogy kifizetik, amit rendelek. Kedvesnek tartom, azonban kicsit visszafogva magam, halkan mormolom el rendelésemet.

- Szeretnék egy csokoládés, epres palacsintát. – miután leteszem az étlapot, kezemet az asztalra helyezve pihentetem. Harry lágyan ragadja meg kézfejemet, ami önkéntelenül is Zayn érintésére emlékeztet.
- Nyugodtan rendelhetsz még. Kifizetem. – mosolyog rám kedvesen, mire visszamosolygok. Annak ellenére, hogy nekem kicsit nyomulós, igazán aranyos és kedves.
- Akkor szeretnék még egy csésze tejeskávét. - a középkorú pincérnő szorgosan jegyzi fel minden szavamat. Egy halk „köszönöm”-öt durozsolok Harry felé, aki továbbra is a kezemet szorítja.

Mikor kihozzák a rendelést, óvatosan kapom el kézfejemet tőle. Nem tudom nem észrevenni Zayn arcát. Reménytelenül bámul rám, szemei csillognak, s mintha ajka egy kicsit le lenne biggyesztve. Értetlenkedve kezdek neki palacsintámnak. Azt kívánom, bárcsak sose lenne vége ezeknek a pillanatoknak. Ilyen finom és laktató palacsintát sosem ettem.

A falatok között kérdezgetnek rólam, s én szívesen válaszolok. Kezdem megkedvelni ezt a bandát.

- Miért jöttél el Manchester-ből? – azt mondják, mikor minden szép és jó, akkor egy szó is elronthat mindent. Eleanor kérdése felébreszti bennem a régi emlékeket. Félig vagyok túl Chris-szen, s nem egészen, ezért egy kis részem még mindig vele van. De remélem, ez a kis darabka lassan végelegesen is újra az enyém lesz.
- Hosszú történet. – próbálom terelni a témát, mert nem akarok válaszolni erre. – Várjátok már Harry esti buliját? – az említett arca felragyog, mikor ránézek. Niall és Liam érdeklődve meresztgetik szemeiket felénk, Eleanor és Louis pedig annyira el vannak merülve egymás szerelmében, hogy észre sem veszik, mi folyik itt. Teljesen megértem őket.
- Ti randiztok este? – Liam enyhe célzásokat tesz.
- Mondhatjuk. – hát nem! Pont ez az, amit el akartam kerülni. Hogy Harry azt higgye, ez egy randevú.
- Szerintem nem. Vagyis, az egyik barátnőm is jön és egy buli lesz, szóval nem az. – kétségbeesetten próbálom tisztázni a látszólag menthetetlen helyzetet. Szerencsére sikerül és leszállnak erről a témáról.

Evés közben sem kerülhetem el két ember rajtam lévő pillantását. Az egyik Styles, aki vagy kacsint felém, vagy a kezemet fogja, minden jellel arra mutatva, szeretne tőlem valamit. És Malik. Zayn, aki szomorúan turkálja az előtte lévő nutellás palacsintát. Néha-néha elkapom, ahogy rám néz, de amint észreveszem, mintha mi sem történt volna, úgy tekint ismét az ételek felé.
Miért érzem, hogy valami nem stimmel? Olyan rossz Őt ilyennek látni, és a legrosszabb, hogy nem tudom, miért van.
Párszor elsül egy poén, de csendben eszünk. Mikor Styles húszadszorra is hozzámér, Zayn mérgesen áll fel, s tolja elénk tányérját. Felveszi kabátját, aztán az ajtó felé veszi az irányt.
Hezitálva állok fel én is, s itt hagyva mindenemet, átgázolva a mellettem ülő göndör szívtiprón, követem Őt.
Kiérve megcsap a hideg, ekkor jövök rá, mekkora egy barom vagyok, amiért nem vettem kabátot. Zayn gyorsan szedi lépteit, ezért szinte futva indulok utána és állítom meg.
Egyszerűen sejtelmem sincs, mi van vele.

- Zayn, mégis mi a baj? – ahogy ki- és befújom a levegőt, leheletemet látni lehet. Amennyire tudom, összehúzom magam. Kabát, kabát! Mennyire szeretlek most.
Zayn érdeklődve fordul felém. Lehet, hogy én vagyok rossz emberismerő, de valami változott. A részéről legalább is biztosan.
- Ezt komolyan kérdezed? – szól hozzám bunkón. Értetlenül húzom fel egyik szemöldököm. – Kérdezd Harry-t! Ő biztosan tudja! – azzal elviharzott.

Úgy teszek, ahogy utasított, befele veszem az irányt. Harry, mégis mi van Harry-vel, ami ennyire felzaklatta?