Chapter 08. - You can't fly unless you let yourself fall

Kedves olvasók!

Mint mindig, szeretném megköszönni a sok-sok támogatást! Lehet, hogy már unjátok, hogy folyton erről papolok, de egyre hihetetlenebbek vagytok! Nem tudom elégszer megköszönni nektek, a díjakat, a hozzászólásokat, mindent! Általában nem nézem az olvasók számát, mert hidegen hagy, de közel járunk a hatvanhoz - nem mondom megint, hogy hihetetlen, mert már sokszor említettem, de az! Köszönöm! Massive thank you a díjakért és a Six roses, one bouquet szerkesztőségének pozitív kritikájáért is! És akkor ezután kicsit regélnék a fejezetről is: sejtem, hogy a vége miatt ismét meg fogtok ölni, de kérlek titeket, hagyjatok élve! Mentségemre szóljon, hogy egyik este fejeztem be, s mivel régóta élt ez az elképzelés bennem, le is írtam. Természetesen ezzel nem indulnak be annyira az események, de azt ígérhetem, hogy a One Direction tartogat meglepetéseket mind Jade, mind ti számotokra. A Zayn szemszögről nem nyilatkoznék, igyekeztem, de nehéz volt az Ő szögéből látni a dolgokat. Minden esetre, amit szerettem volna azt beleírtam. A csatolt dal a Fall, amely a fejezet kicsit hosszú címét is adta, és amit szívből imádok. Azért csatoltam magyar feliratos videót, mert ennek érteni kell a szövegét, annyira édes. Nem akarom felesleges untatni a népet, csak annyit említek meg, hogy bár most pénteken érkezett a folytatás, jövő héttől ismét szombatonként fog. Ennek az az oka, hogy holnap elutazom, két hetes kimaradást pedig nem szeretnék, ezért gondoltam, március 15-e alkalmából megleplek titeket. Sikerült? A véleményeket szívesen várom, bármilyen formában.

Love, Diana

Fall

2013. február 01.

Jade Bennet

Több mint két hét telt el azóta, hogy megismertem Zayn-t. A kapcsolatunk igen közeli lett, amolyan tipikus testvér viszony. Legjobb barátok lettünk az idők folyamán, és ezalatt a pár hét alatt könnyen tanultunk meg bízni egymásban.
A menedzsment ennek csak örül, hisz minden tevékenységük kettőnk köré irányul, s terveik szerint jövő héten fedjük fel ezt az egészet. Az elején betegesnek tartott ötlet jóra fordult. Abból a szempontból abszolút nem bánom, hogy jobban megismerhettem egy csodálatos embert. Mert Zayn rettentő fontos és értékes számomra.

A napjaink próbákkal telnek. Hamarosan indul a Take Me Home turné, s gőzerővel dolgozunk éjjel-nappal. Emellett itt van most ez az ál-kapcsolat dolog is, ami abszolút nem könnyíti meg az életemet.

Ma már a harmadik próbán vagyunk túl, pedig mindössze délután egy óra van. Hatkor talpon voltam és ide igyekeztem. Fáradtan, fájó lábbal, izzadt, kipirosodott arccal foglalok helyet a táncterem egyik sarkában. Olyannyira nem bírom tartani magam, hogy erőtlenül fekszek le a hideg padlóra. Egy szürke felső van rajtam és egy hosszú, meleg nadrág – ezek kombinációja kivételesen nem előnyös. Nagyot fújtatok, továbbra is a padlón fekve. Valahogy kiegyensúlyozottabb vagyok az elmúlt időben, lehet, hogy tényleg kell ez a kis változás. Halálra dolgozom magam, de van időm a barátaimra is, ami most teljesen jó. Úgy érzem, sínen van az életem. Persze, nem tagadom, továbbra is gondolok Chris-re, de csekély mértékben. Fogalmam sincs, merre van, és mit tesz, ez jó is.

Zayn, Zayn, Zayn. Sosem értettem még senkit sem ennyire. Szavak nélkül kommunikálunk. Lehet, hogy ez kicsit nyálasnak és hihetetlennek hangzik, de olyanok vagyunk, mint két testvér: mint két lélek, akik elvesztek és most összetaláltak.

Lassan csukom be mindkét szemem és próbálok relaxálni: már amennyire ez lehetséges itt. Mindenki izgatott és alig várja a turnét, kivéve én. Részt vettem két éve az Up All Night koncertjein is, ami úgy 60-62 fellépést foglalt magába, ez a turné azonban 111-et tartalmaz, keresztül a világon. Rájőve, mindjárt elhagyom az Egyesült Királyságot hiányozni kezdett a családom. Nem sokszor beszélek róluk, de hiányoznak. Anya nevetése, apa tanácsai és minden. Persze, Ők is hibáznak, úgy mint én, de ez természetes.

- Jade. – ráz meg erőszakosan Angel. Elsőre megismerem, mindössze Ő szokott is felébreszteni. – Próbálnunk kéne!
Unottan, a legkevesebb lelkesedéssel ülök fel, immáron nyitott szemmel.
- Fáradt vagyok. Aludni akarok. – tudják, sosem nyavalygok, mindössze csak ritkán. Fáradt vagyok, éhes, mindenem fáj.
- Tényleg ma fogsz találkozni a fiúkkal? – hirtelen azt sem tudom, milyen fiúkról beszél. Értelmetlenül rázom meg a fejem, majd jövök rá a One Direction-ről van szó. Bele sem gondoltam, hogy ma találkozom velük, pedig hamarosan, egy óra múlva itt van. Attól eltekintve, hogy tavaly már találkoztam velük és a táncosuk vagyok, nem ismerem őket és ez megijeszt. Félek, hogy valami rossz dolgot teszek, esetleg valami kínosat.
- Ne beszéljünk erről, inkább próbáljunk. – pattanok fel gyorsan, terelve a témát. Hát akkor hajrá Jade, irány a fájdalom és fáradtság világa! Ez az álmom..

Zayn Malik

- Zayn! – visít idegesítően Louis a fülemben, miközben zokni nélkül ül a kanapén, kezében egy porcelán galambbal. Eleanor velünk szemben ül, de szóra sem méltatja barátja gyerekes viselkedését. Nem értem Louis-t. Alapvetően normális, de mikor rájön az az ismert öt perc, olyan hülyeségeket tud csinálni, hogy az ég is belerendül.

Az elmúlt pár napban éppen Jade-et nézték ki maguknak a fiúk. Este, reggel, délután, amikor idejük engedi vele piszkálnak. A vicces, hogy semmit sem tudnak: nem ismerik Jade jellemét, még arra sem emlékeznek, hogy nézett ki.

Eleinte számomra is vicces volt a kis „nem emlékszem” játékomat játszani. Úgy gondoltam, Ő is egy olyan csaj, aki annak ellenére, hogy játszom vele, elvisel, mert belém van esve – nagyot tévedtem. Az idő folyamán - ami konkrétan két napot jelentett - rájöttem, hogy én vagyok az, aki nem tud ellenállni neki. Akárhányszor eljátszottam ezt a kis játékot, láttam rajta, mennyire rosszul érinti. Persze, emlékszem mindenre. Hogy is ne emlékeznék? Lehetetlen elfelejteni azt a sok szörnyűséget. Annak ellenére, hogy mikor ezeket mesélte, nem is tudtam, ki Ő és miért mondja most ezeket, szívesen hallgattam és segítettem neki. Elborzasztott, hogy tud valaki egy lányt megütni, mikor a szerelmének vallja.

Örülök, hogy Jade szinte már a testvérem. Valamiért úgy érzem, meg kell védenem. Annyira kis esetlen, törékeny, de kedves és érző, hogy hiba lenne Őt kitennem mindennek. Nélküle unalmasak a napjaim.
Hallom, miközben elmerengek a többiek ismét rajtam röhögnek. Vagy Louis galambján, nem tudom.

-Zayn! – integet, sőt már szinte a szemembe nyomja tenyerét Harry, aki egy szendvicset majszolgat. Lazán huppan mellém. Louis sértődött arcot vágva ül át a fotelbe, ahonnan Eleanor feláll, majd beleül barátja ölébe. A galamb közben továbbra is Lou kezében van és simogatja.
- Mesél egy kicsit Jade-ről. – szólal meg Liam, miközben a szoba másik felében Niallel ping-pongozik.
- Jól néz ki? – Harry első kérdése nem is lehetne más. Hiába mondjuk neki, hogy ne külső alapján ítéljen és válasszon magának barátnőt – persze, az is meghatározó, de számomra a belső fontosabb -, nem hallgat ránk. Kérdése valamilyen szinten el is gondolkoztat: annyira elvakított ez az egész dolog, a beszélgetések és a sok-sok viccelődés Jade társaságában, hogy nem is figyeltem, hogy néz ki. Nem mértem még végig úgy, mint egy lányt.
- Harry! – vágok bele zavartan barátom hasába, aki fájdalmat színlelve odakap.
- Nem szeretlek Zayn. Gonosz vagy. – biggyeszti le száját. Játékosan lököm le a kanapéról, amitől még mérgesebb lesz. Lassan áll fel, leporolva nadrágját, szúrós pillantásokat küldve.

- Ha így folytatod, ráhajtok Jade-re és akkor cseszheted ezt az egészet. – továbbra sem értem, miért tesz ilyen megjegyzéseket, de mivel nem szeretném, ha pont Harry hajtana Jade-re, abbahagyom a piszkálását.

Egymással beszélgetve vagy épp egymást ugratva töltjük el a maradék egy órát, amelyben Jadey-t várjuk. Eleanor megmentőként csatlakozott hozzánk, ha esetleg Jade belerokkanna a társaságunkba. Ami remélem, nem fog előfordulni.

Kettő előtt pár perccel izgatottan ülök ide-oda a kanapén. A többieknek egyszerre feltűnik izgatottságom, ám csak egy kínos pillantással nyugtázzák. Az a pár perc, ami eltelik, lassan vánszorog. Mikor kopogás hallatszik az ajtón, szélsebesen pattanok fel és szint szabom ki azt. Nem tévedek: Jade áll előttem, London feliratos szürke pólóban és melegítőnadrágban. Mosolya, amely az elmúlt hetekben tért vissza ott ragyog arcán, még szebbé téve ezzel. Mivel nem mértem végig még egyszer sem, most látványosan vizsgálom meg tetőtől-talpig. Haja lágy hullámokban omlik vállára, tökéletes alakját pedig a nagy nadrág és póló sem tudja elrejteni.

Miután végigmérem, azonnal nyakába ugrok, jó közel húzva Őt magamhoz. Mindig jól érzem magam, ha Ő itt van, nem tudom, miért. Különleges kötődés van köztünk, ezt érzem – csak próbálom mások előtt tagadni, mert nevetséges lenne, ha ilyeneket mondanék.

Félve lépked át a szobán előttem. A fiúk sorba rendeződnek. Azonnal kiszúrom Harry-t, aki még nálam is látványosabban végigméri Őt. Esküszöm, leütöm a fejét Louis galambjával!
A bemutatkozás után szégyenlősen foglal helyet a kanapén. Idegesen túrom ki Harry-t mellőle és foglalok helyet. Harry ismét felveszi szomorú arckifejezését és átbattyog az egyik szemben lévő fotelba.

- Nos Jade, mesélnél magadról? – a kínos csendet Eleanor töri meg. Lehajtott fejjel nézem Jade kezeit, amelyek combján pihennek. Kicsit sem tűnik idegesnek. Jól haladunk.
- Persze. – jelenik meg ismét az a mosolya, amit úgy szerettem. Büszke vagyok, hogy valamilyen részben én is hozzájárultam ahhoz, hogy újra mosolyogjon. – Manchester-ből jöttem – El arca egyszerre felragyog, meghallva szülővárosa nevét. – és táncolok. – gondolkodóba esik, keresve, mit is mondjon.
- Szereted a galambokat? – érkezik a kérdés Louis-tól.
- Félek tőlük. – vallja be szégyenlősen. Gondolom tisztában van vele, hogy Louis különleges kötődése a galambokhoz mindössze átmeneti állapotokban fordul elő. Ha pedig nem, majd elmondjuk neki.
- Kedvenc étel? – Niall a következő, aki kérdez.
- Nem is tudom. Talán a müzli? – vág egy fintort, jelezve, nem biztos mondanivalójában. Liam elneveti magát arckifejezésén, nekem okvetlenül is mosolyognom kell. Annyira édes ez a lány!
- Zayn non-stop rólad beszél, amit meg is értek. Jól nézel ki. – erőltetetten kezdek köhögni, mire az egész társaság rám néz. Harry flörttechnikáját bevetve kacsintgat Jade-re. Kell az a galamb, mert ha nem lesz, a két kezemmel szedem le göndör barátom fejét!
- Mitől félsz a legjobban? – Liam, végre az egyetlen értelmes a csapatban megszólal.

Sejtem, mitől fél Jade a legjobban, vagyis kitől. Remélem, nem jönnek elő az emlékei, mert akkor sírva fog innen kimenni. Lassan hatja le a fejét. Először azt hiszem, sírni fog, de aztán látom rajta, gondolkodik. Bíztatásképp megfogom a kezét, mire tekintetét az enyémbe fúrja. Halványan mosolygok rá, ezzel is támasztva.

- Érdekes kérdés. – kezem továbbra is az Ő kézfején pihen. Azt hittem, elhúzza, de szerencsére nem tett így. – Sok mindentől félek, de ha azt kéne megmondanom, mitől a legjobban, egyértelműen egy szót mondanák: szerelem.
- Jade, nem akarok tolakodni, de miért félsz a szerelemtől? – amennyire érdekelte a társaság másik felét, én tudtam.
Jade idegesen fújja ki a levegőt. A szoba hangulata megdermed. Elkomolyodunk.
- Nem a szerelemtől félek, vagyis nagy részben igen. Félek, hogy ha szerelembe esek, akkor úgymond le fogok zuhanni. Félek, hogy senki sem kapna el. – hasonlata érdekes, mégis nagyon találó. Teljesen jól fogalmazva, diszkréten közli, ami benne dúl, pedig jóval, de jóval több történik a lelkében.

Pár másodpercre csend uralja a szobát, de aztán Niall megszólal. Kivételesen igen bölcs dolgot mond.

- Tudod, azt mondják, nem repülhetsz, ha nem hagyod magad zuhanni. – bármennyire is szép a mondat, benne Justin Bieber Fall című dalát vélem felfedezni. Annyira emlékeztet az a dal valakire, sajnos fogalmam sincs, kire. De akárhányszor meghallom, valakihez kötöm.

Hirtelen cselekedetből – mert szinte sosem teszek ilyet – szorítom meg a lány kezét. Fejét védelmezően vállamra hajtom, hogy hallja, mit szeretnék neki súgni.
- Én el foglak kapni, ha zuhansz. – lehelem a szavakat. Jade szemei elkerekednek, pillantását rám szegezi. Pár centi választja el arcunkat, s mikor teljesen spontán, ok nélkül közelítem felé ajkaimat, Harry közbevág.

- Menjünk el fagyizni!