Chapter 03. - Give him a chance

Kedves olvasók!

Nagyon szépen köszönöm a visszajelzéseket, és hogy páran felhívták a figyelmem, arra, hogy néhol múlt időben írtam. Utólag visszaolvasva én is észrevettem, köszönöm szépen, hogy szóltatok! Ennél a fejezetnél igyekeztem jobban figyelni, amellett, hogy a végére egy kis vidámságot is csempésztem. Ígérem, Jade lassan kilép ebből az örökös szomorúságból, de előtte derülnek ki dolgok. Páran kérdezték, mikor tűnik már végre fel a One Direction. Nos, a terveim szerint a következő fejezetben már benne lesznek, amivel elindul aztán a cselekmény. Sokatok sejtése helyes volt a menedzserrel kapcsolatban, na de azért vannak még itt feltételek, s mi egyéb-más! Utólag is köszönöm a 33 pipát, és a 11 hozzászólást, sokat jelent! Remélem, ez a fejezet is ugyanúgy fog tetszeni, mint az eddigiek, hisz már negyven rendszeres olvasó van, pedig az elején vagyunk még nagyon! Thank you! Kellemes olvasást, szép hétvégét és sok sikert a következő héthez minden drága olvasómnak!

Love, Diana

Give Your Heart A Break

Biztosra veszem, arcom állapota egy rákéval vetekszik. A menedzser tekintete értelmetlenül pásztázza az arcomat, majd egy hatalmas mosoly terül ki az önelégült fejére. Mert az illem úgy tartja, én is mosolyogni kezdek, bár nem nagyon értem, miért.

- Miss Bennet, öröm itt látni! – bájolog. – Kerüljön beljebb! – kezeit széttárja, s az ajtó egyik felébe áll, hogy beférjek. Én azonban továbbra is ott állok teljesen sokkos állapotban. Tényleg, mindössze a nagyon-nagyon jó napjain vesz észre. Furcsának találtam a tegnapi köszönését is, de ez már extra érdekes. Kezeit jobbra-balra mozgatja, így invitál be. Azzal az indokkal, hogy Ő mégis a menedzser, bemegyek. Nem szeretnék rossz pontot szerezni.
Az iroda egyik felét egy hatalmas üvegablak határolja, amin csodálatos a kilátás a városra. Kint szemerkél az eső, de London ugyanolyan élettel teli és sietős, mint mindig.

A fa íróasztal előtt a banda sajtósa ül, aki szégyenletes pillantásokat intéz felém, s próbálja magát letaglózottnak mutatni. Ennek ellenére, én azt gondolom, biztos, hogy maga sem bánja, hogy ekkora híre lett ismét Zayn-nek. A menedzsment és az egész vezetői kör mindig ügyel arra, hogy a fiúknak megfelelő sajtója, híre legyen, amellett természetesen, hogy ezek csak jó dolgokból álljanak. Azt hiszem, most az egyszer valaki igen áthúzta a számításaikat, máshogy mondva beleköpött a levesükbe. Na de azt sem értem, miért is olyan nagy botrány ez?

Lassan foglalok helyet a sajtós mellett elhelyezett bőr széken. Minden pontosan áll, az asztal tiszta s rendezett. A menedzser, mint mindig kényelmesen helyezkedik székébe, ami tekintélyét akarja sugározni azzal, hogy kétszer olyan magasan van, mint a vendégeknek szánt bútorok.

- Nos, Miss Bennett – köszörüli meg a torkát. Kezdek félni. Fogalmam sincs, mit szeretne. Szívesebben bámészkodnék inkább körbe vagy merülnék el a csodálatos látképben, de sajnos nem lehet. – Nagyon örülök, hogy erre tévedt. Valószínűleg olvasta a cikket, ami Mr. Malik-ról szól. Ön szerint is botrányos? – kétségesen ránéz a sajtósra, aki rám pillant. Egy bólogatással válaszolok. Szerintem egyáltalán nem az, de kinek mi a botrány.
- Szeretnénk Mr. Malik hírnevét tisztára mosni. – szólal meg a mellettem ülő negyvenes férfi. Csakúgy, mint minden fejes, öltönyben, Chanel cipőjében és kifogástalan hajával hódít. – Rengeteg rajongó írt olyan üzeneteket a Twitter nevű oldalon – vajon tudja, hogy ismerem a Twitter-t, vagy ez mindössze szakszöveg? – ami arra utal, csalódtak Mr. Malik személyében. Van is egy tökéletes tervünk, amihez az Ön segítségét szeretnénk kérni. – bólogatok, mint aki mindent ért, de valójában egyre jobban vesztem el a fonalat.

- Az az ötletünk támadt, hogy esetleg a banda egyik táncosa lehetne pár hónapra Mr. Malik barátnője. Amolyan álcázás ez. Ezzel szeretnénk tisztára mosni a mostanság rosszfiú hírében álló nevét. Ön elvállalná? – továbbra is bólogatok, mindaddig, míg fel nem fogom az elhangzottakat. Tényleg, komolyan arra céloznak ezzel, hogy játsszam el Zayn barátnőjét? Ki van zárva!
- Elnézést, - emelem fel egyik kezem és ujjammal ’jelentkezni’ kezdek. – de nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Képtelen lennék elvállalni. – képes lennék rá. Valójában sok gyűlölettől és rossz élménytől fosztanám meg magam azzal, hogy nemet mondok. Nekem ez így tökéletes. Sok mindent nem hevertem ki még, és épp most határoztam el, hogy ideje lenne végleg felállni.

Nem az a gond, hogy ilyen ajánlatot tettek fel, mert valahogy csak kibírnám, de az a kérdés meddig. Ismerem Eleanor-t és Danielle-t és mindent, amit ők naponta kapnak. És ez az, amit én nem szeretnék. Nem vagyok elég erős és talpraesett ehhez.

Gondolkodóba esek. Csalódottan s szomorúan hajtom le a fejem és morzsolok el egy könnycseppet. Mielőtt bárki megláthatná, letörlöm, aztán ismét szikla tekintettel meredek az asztal másik felén ülő menedzserre. Együtt érző pillantása szinte égeti az arcomat, de jól esik. Valóban sosem hittem, hogy a nagy fejes lehet megértő velem, amikor én egy táncos lány vagyok. De azt hiszem, sajnos sokan ismerik a történetem. A történtek naivvá tettek, és folyton úgy érzem, nem bízhatok senkiben. Most mégis, valami azt súgja, ez egy nagy lehetőség. Lehet, hogy a nagybetűs Sors állította elém ezt az ajánlatot, s ezzel szeretne próbára tenni. Már éppen azon vagyok, hogy kibökjek egy ’igen’-t, mikor a banda sajtósa megelőz.

- Mi lenne, ha azt mondanám, köteles elvállalni ezt? Ha muszáj megtennie? – valójában kérdésnek szánja eme két mondatát, de nekem sokkal inkább hangzik szilárd kijelentésnek. Nagy levegőt veszek, kifújom, és végül kimondom a választ, amit még a felső tízezer egyik tagjának megszólalása előtt szerettem volna.
- Elvállalom. – mosolygok, belül azonban kevésbé. Ahogy kimondtam ezt, máris azt kívántam, bárcsak visszaszívhatnám. Kétesek az érzéseim, továbbra is tudom, hogy ez nekem egy nagy feladat, de ismerve a fiúkat sok félelmem elszáll. Végtére is, nem kell beleszeretnem Zayn-be, mindössze azt a látszatot kell keltenem, hogy a barátnője vagyok. Ennyi. Könnyű feladat lesz.

- Rendben. – csapja össze tenyerét a menedzser. – Még ma értesítjük Mr. Malik-ot. Az idő, hogy meddig kell játszania a barátnőjét egyelőre ismeretlen, ahogy alakulnak a banda körüli dolgok. A fizetését természetesen havonta megkapja. – mosolyog, míg én belül sírok. Olyan vagyok, mint egy utcasarki valami, legalábbis olyannak látom most magam.

A helyiségben ülő két férfi válaszom után sietve és erőszakosan lökdös szinte ki az irodából. Felhúzott szemöldökkel, savanyú arckifejezéssel megyek vissza a teremben rám várakozó csapat lányra. Épp a Kiss You-t próbálják, s egy-két vicces, bugyuta mozdulattal próbálnak felvidítani – sikeresen.

Jogosnak érzem, hogy elmeséljem nekik a beszélgetésemet a fejesekkel, ezért leülünk egy körben a terem közepén. Mindenki engem figyel, én mesélésbe kezdek.

- Ismeritek a cikket, amit azelőtt olvastatok, mielőtt kimentem a mosdóba? – kérdezem, reménykedve, egyikük sem tudja, hogy sírni mentem ki. Bólogatásokkal válaszoltam, én tisztázom magamban; nem tudják. – Visszafele jövet a mosdóból, meghallottam, ahogy a menedzser és a banda sajtósa kiabálnak. Furdalt a kíváncsiság, így ott maradtam hallgatózni, csak egy bibi van: mielőtt elmehettem volna, kinyitották az ajtót. – hangsúlyozom ki ezt. Néhányan megdöbbennek, s mintha egy roppant izgalmas regényt olvasnának, éhesen várnak a folytatásra. – Beinvitáltak. Minden szépen és jól ment, egészen míg szóba nem került Zayn. Röviden és tömören: ne ítéljetek el, de az elkövetkezendő pár hónapban Zayn barátnőjét kell játszanom. – az arcok eltorzulnak, értetlenek lesznek. – A cikk szerintük egy nagy botrány és kerestek valakit, aki ezt elvállalná. Nem ilyen vagyok, tudom, de itt az idő, hogy elfelejtsek mindent és felálljak – még ha ez a One Direction segítségével jöhet csak létre. – féltem, hogy elítélnek.

Hisz ki ne ítélne el olyasvalakit, aki pénzért játssza el valaki barátnőjét? Nem voltam köteles beleszeretni. Nem is tudtam volna. Sosem számított mások véleménye, de most különösen izgat, mit fognak szólni azok, akik ismernek? Akiknek azt mondtam, sosem leszek többé szerelmes? Csalódni fognak, vagy megértik? És én hogy fogok kimenni kézen fogva az utcára egy olyan fiúval, aki annak ellenére, hogy átsegített minden, alig ismer? Kérdések ezrei, sőt százai keringnek a fejemben.
Jobbnak látom, ha inkább végleg nekiállunk ismét próbálni. Ötször végig próbáljuk a Kiss You-t. Képtelenek vagyunk megvárni, amíg kiosszák egyikünknek a koreográfiát, ezért összerakjuk együtt. Büszkék vagyunk magunkra, és én is rettentő büszkén tekintek mindenkire. Igazán jó kis csapat ez! S nem csak tánc- és munkaügyileg, hanem barátságban is.

A próba után Angel-el indulunk bevásárolni. Kínos csend uralkodik köztünk, miközben a Victoria’s Secret boltjában nézelődünk. Nem mintha lenne pénzünk ilyesfajta ruhákra, de ha szórakozni akarunk és nevetni, mindig ide jövünk. Egyikünk sem olyan, aki példaképének tartja valamelyik modellt is, sőt, nem egyszer zártak már ki minket innen. Elmélyedve kémlelem az épp kezembe akadt fehérneműt.

- Jadey, ne hidd, hogy ezért most utálunk. – szólal meg mellettem Angel, egy rózsaszín, szőrős melltartót tartogatva. Már maga a tudat, hogy Ő egy ilyet képes a kezébe venni is kuncogásra késztetett.
- Nem hiszem. Vagyis igen. Nem tudom, jó lesz-e ez nekem. Fogalmam sincs, milyen Zayn valójában. Rossznak érzem magam, tudod, olyannak, aki pénzért bármit megtesz. De ezt nem azért teszem. – most az én kezembe akad egy szőrős melltartó. Hogy képes valaki ilyet felvenni?
- Akkor miért?
- Hogy túllépjek Chris-en. Valld be Angel, ideje lenne már. Több hónap eltelt, én még mindig ezen siránkozok. Itt az idő. – Angel arcára mosoly ül ki, hevesen bólogatni kezd.
- Ismered Demi Lovato dalát? – felhúzom a szemöldököm. Angie előkapja a telefonját és elindítja a számomra is jól ismert, kellemes dallamot.

Bámulatos, mennyire a helyzethez illik ez a dal. A refrént szinte üvöltve énekeljük, mindenki minket néz és a produkciónkat.

- Let Me Give Your Heart a Break! – énekeljük utoljára és a nevetéstől sírva borulunk össze. Ezért imádom Őt. Mindig mosolyra fakaszt, míg a legrosszabb napjaimon is. Igazi felüdülés úgy felkelni és végig csinálni egy napot, hogy tudod, van melletted valaki, aki átsegít a bajokon. Számomra ez a valaki Angel.

A körülöttünk bámészkodó emberek elvonulnak, mi percekig sírva nevetünk. Csodálkozom, hogy nem jött a biztonsági őr, mert volt már egy ilyen próbálkozásunk, de akkor kirúgtak minket.

Abbahagyjuk a nevetést, de ahogy egymásra nézünk, ismét rázendítünk. Hirtelen úgy érzem, minden gondom megszűnik, mintha nem lenne semmi, ami miatt aggódni kéne, s hirtelen pozitívan kezdek állni a dolgokhoz. Zayn nem is olyan ismeretlen a számomra, megleszünk mi együtt.

- Na, adsz neki egy esélyt? – kérdezi Angel, még mindig mosolyogva.
- Kinek? – értetlenkedve húzom fel a szemöldököm, mintha nem tudnám, Zayn-ről beszél.
- Zayn-nek. Adj neki egy esélyt! Rendes srác! – percekig gondolkozom látványosan. Ugyan már, veszteni valóm nincs, és különben is ez az egyetlen olyan dolog, amit spontán határozok el az életemben.
- Adok neki egy esélyt. – mondom ki, mosolyogva, aztán ismét a borzalmas, szőrős és csipkés fehérneműk világába utazom vissza.